A Ház

Kis házunkat a dédszülőktől örököltük házasságkötésünk évében. A telekre- melyet az apai nagypapa két szakajtó tojásért vásárolt 1928-ban (akkoriban a falut Dolánynak hívták) - a szűkös békeidőkben családi összefogással építették a tornácos parasztházat. A házhoz mindig tisztes gazdaság, állatok, és konyhakert tartozott, és a dolgozó palóc család mindig büszkén viselte a "Tiszta udvar, rendes ház" feliratot.

2011-ben, hiába az akkor már több éve üresen álló falaknak, erősen omladozó vakolatnak, a magas kőalapra emelt tornácra kiülve megérintett bennünket az a végtelen nyugalom és béke, amit a kicsiny völgy árasztott felénk.

Beleszerettünk a házba és nekiláttunk a felújításának. Saját erőből, mindig egy kicsit szépítve, alakítva rajta, évről évre építettük bele a XXI. század kényelmét, technikáját úgy, hogy a ház eredeti jellegét és atmoszféráját megtartsuk.

Vendégeinket azonnal megérinti a szép környezet, a nyugalom és a egyedi jelleg, ahol a vaskos falak több mint egy évszázados hagyományt és történelmet sűrítettek magukba.

Vendégházunk megegyezik a történelmi paraszti házak kialakításával, mely háromosztású volt: tiszta szoba, konyha, kamra helyiségekbőlt állt, előtte gangdeszkával ellátott folyosóval. A padlásra a kamrából lehetett felmenni, alatta pedig a pincét találtuk. Közös döntésünk és elhatározásunk volt, -bízva a boldog békeidőkben, gondos munkával megépített falakban- hogy a konyhát egybenyitjuk a kamrával. A ház belső terét így megnöveltük és lehetőséget kaptunk arra, hogy az akkori konyha helyén egy szép, tágas nappalit alakítsunk ki. 

A hangsúlyos vályogfalak jól tartják a hűvöset, klímára még a legmelegebb időben sincs szükség. Hideg időben kazán és radiátoros fűtés gondoskodik a ház gyors és fokonként szabályozható fűtéséről.